Verdaszerelem - Minden, ami autó

Mielőtt bármibe is belekezdenék, szeretném megmagyarázni a címet, amely a stílusomhoz képest rendhagyó, hiszen nem neveztem meg az autót, amiről írni fogok. Ez azért történt így, mert egy-két dolgot elő kell készítem, hogy meglegyen a megfelelő talaj a márka és a típus megemlítéséhez. Nos, a babérokkal arra akartam utalni, hogy egy Cadillac lesz cikkem főszereplője, ugyanis a jelben lévő kis címert egy – az előbb említett növény leveleiből álló – füzér koszorúzza. Ez a vas egyébként egy kabrió, tehát lehet sejteni az amerikai sablonból, hogy a convertible (alakítható) szó szerves részét fogja alkotni a névnek, egész pontosan a végére kerül majd. A középső tag helyesírását azonban tisztáznom kell, mert sokan helytelenül vetik papírra. Teljesen helyesen leírva azonban úgy néz ki, hogy DeVille (azaz nagy D és nagy V), mégis láttam már úgy, hogy Deville, De Ville, sőt még a de Ville írásmóddal is találkoztam. Förtelmes!
Most így mindent letisztázva, a három tag megfelelő elhelyezésével összerakhatjuk a teljes nevet, méghozzá ily módon: Cadillac DeVille Convertible. Egy szó mint száz, ez a teljesen hivatalos írásmód, melynek használatát ez a járgány méltán elvárhatja.
Szárnyszegésről pedig azért beszéltem a címben, mert az előző generáció még a „szárnyas” Caddie-k családjához tartozott. Azt a nemzedékét 1959-től ’64-ig gyártották, a következőt – amelyről én szövegelek itt – azonban már csak négy évig: ’65 és ’68 között (ráadásul e darab a megjelölt intervallum utolsó esztendejéből származik). Gondolom mindenki számára nyilvánvaló, hogy repülni az előd sem tudott, úgyhogy a szárny elvesztése csak egy apró szépséghibát jelent, melynek előnye, hogy ebből nem rohangálnak rózsaszín példányok a primitív filmekben. Nem erről fog nekünk beugrani, a „Rózsaszín Cadillac, főszerepben Clint Eastwood” kezdetű beharangozó-szöveg. Ami még így – az egyik legjobb színész nevét beleillesztve – is undorítóan hangzik. Nem esne jól, ha el kellene képzelnem egy plázacica-amcsiverda keverékből álló szériát, amint épp legördül a GM gyártósorairól, hisz e nélkül is eléggé tönkretették mára a márkát. A mi szépségünk azonban egy tipikus amerikai csodagép, melyet Európába talán nem is exportáltak, és épp ezért mérföldben számol az órája. Méreteiben már-már egy yacht-tal vetekszik, a maga – kétajtóssága ellenére is – 5,7 méteres hosszával a mai luxuslimuzinokon is túlnyúlik. Ráadásul a 3,3 méteres tengelytáv az utastér tágasságát is szavatolja, melynek hatására – Mercedes-rajongó létemre is – be kell vallanom, hogy még az S-osztály hosszú kivitelénél is sokkal nagyobb.
Hengerűrtartalomra szintén megszégyeníti az összes Ferrari-t, Lamborghini-t, AMG-s Mercedes-t, M-es BMW-t, satöbbi. Igaz ebből a 472 köbhüvelykből (amiről utánajárás során megtudtam, hogy 7,7 liternek felel meg) „csak” 375 lóerőt sikerült kihozni anno.
A nyomaték azonban ennél sokkal hatalmasabb, hisz az magasra teszi a mércét egy 712 newtonméteres értékkel. Emellett még az is jó hír, hogy ezek a nagyköbcentis amcsi izomautók maximális forgatónyomatékára már egészen alacsony fordulattól kezdve is nyugodtan számíthatunk. Elvégre ez egy tipikus V8, melyben a mai dugattyúk már csak lötyögnének. Muhaha! Arra viszont ne számítsunk, hogy egy esetleges tankolásnál is ugyanígy röhögne bárki is, ha autójában ekkora blokk lenne, hisz ez egy igazi benzinfaló.
Számokat viszont nem fogok mondani a fogyasztással kapcsolatban… mindenki képzelje csak el nyugodtan!
Most inkább elmondom, hogy a tető hogyan is néz ki: természetesen vászonból készültre kell gondolni, de nem ez a fontos számunkra. Nekünk az a lényeg, hogy egy motor teszi fel vagy veszi le, s nem a csomagtartóból, hanem azon kívülről (előtte van valamivel). Mindez húsz másodperc alatt történik, ami azért is dicséretes, mert ma se nagyon találkozhatunk nagyobb gyorsasággal. Egyébként ebben az autóban nem sok dolgot kell kézzel elvégeznünk: a váltó automata, ugyanígy a klíma is, az ülések mozgatása motorral történik, ahogyan az ablakoké is. A légkondi esetében csak a hőmérsékletet kell beállítanunk egy tárcsával, mely Fahrenheit-fokban van skálázva. Továbbá tempomat és programozható, hangszínszabályzós FM-rádió is rendelkezésünkre áll.
A külsőre még annyiban visszatérnék, hogy az autó olyan, mintha egy míves tepsi lenne, s mivel nekem tetszenek a szögletes verdák, igazán nagyra értékelem ezt a dizájnt, amely a korabeli csodáknál elég népszerű volt. Ebben az egészben viszont az a legörömtelibb, hogy manapság is megfordulnak az emberek egy ilyen autó láttán.
Hát végszónak ennyi lett volna, köszönöm a figyelmet, mindenki gyönyörködjön a képekben, vagy netán gondolkodjon el azon, hogy bevállalna-e majd egyszer egy ilyen veteránt! Én biztosan állítanék egyet a garázsomba, ha megtehetném. Tehát: köszönök szépen minden figyelmet, szeretettel várok pozitív és negatív kritikákat egyaránt, továbbá tanácsokat és minden hasonlót!